Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

Persze

„...nem, kérem, még csak 67 vagyok... igen, idosebbnek látszom, mások is mondták már; nem haragszom, dehogy, talán függ attól is, min ment keresztül az ember, én tizenhárom éves voltam, amikor édesapámat és édesanyámat elhurcolták; nem jöttek vissza, persze, volt még egy testvérem külföldön, '70-ig leveleztünk, azóta semmit nem írt; meghalhatott, persze, én magam egyébként zenélek, ez leköt: harmónium, zongora, pikula, no és ami a legrégebbi: harmonika, csak már nehéz a kéznek a tartás, itt, ez a bal, nem úgy hajlik, ahogy kéne; elsejétől a hónap végéig, tudja, Idősek Hónapja van, és most úgy jönnek, úgy, de úgy jönnek: diákok, énekesek, múltkor Talabér Erzsébet a neves énekesnő volt lenn, és abban a szerencsében részesültem, hogy kísérhettem zongorán, de harmonikáltam is, Jucika néni akkor még élt, a Nádor Szállóban volt hosszú időn át ruhatáros meg trafikos is, mi magunk közt Cucus néninek hívtuk, csuda vidám, csuda egy vidám természet, mindig tudott nevetni és nevettetni; bizony, így van ez, ez a sorsunk, kérem; hát nagyon örülök, hogy megismertem... Imre?... No hát, Imre bácsi, nagyon örvendek!...”

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat