Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

Jenőke, fáj!

(Amália Rózsa blogja 4.)

(fegyelem)

Esik. Az eső bent tartja a munkásokat. Lesz nekik munkavédelmi oktatás tartva. Várják, hogy elszállítsák őket a nagybusszal az 1-es telephelyre. Ahol is megjelenik majd a szigorú arcú munkavédelmis előadó szaki, és fontoskodva felszólít mindenkit: figyelem, fegyelem!… – Ezt még, anno, a Jenőkétől hallottam.

(hólapát)

A Pali gyerek, a gereblyés csak áll és vár, aztán egyszer csak huss, s már viszi is futva a hólapátot, amit a raktáros magának félrerakott. Benn a munkásokat szállító buszban aztán jól kiosztja a nagyszájú brigantérosa, de úgy ám, hogy aki hallja, ijedtében majd’ behugyál…

(csatt!)

Repülnek a teli szemeteszsákok, föl, aztán le, nagy csattal, bele a 10 m3 -es konténerbe, a Boján dobálja, valahonnan a nemrég érkezett platós Kia mellől vagy alóla, naponta százat összeszed szerte a városban, amit a gyalogos szemetesek gyűjtenek össze, részint a kezükkel, részint (pad alól, bokrok közül) a csiptetős botjukkal, részint a szúrós végű pálcájukkal, mikor hogy. Boján csak végighalad a szokásos útvonalon és a szokásos lerakóhelyekről feldobja a tömött zsákokat a platóra. Emitt meg, a konténernél, lerakja, lehányja. Vagyis lerepíti őket. Néha nagyobbra sikerül a repítés, és akkor a zsákok egyike-másika túlszáll a célon. Olyankor a Boján eltűnik alant a fűben, s csak abból lehet tudni, merre van éppen, ahonnan a teli zsák felrepül a magasba. Teljesen csendes a repülés, csak a leérkezés kelt zajt, főleg ha sörösdobozos a zsáktartalom, vagy egyéb fémtárgy szúrta ki a nejlont, olyankor van a nagy csatt. Ha messziről nézi az ember, az az érzés keríti hatalmába, hogy maguktól felugráló sárga zsákok táncát látja, talán még arra is asszociál, hogy botos, netán kardos táncot járnak valamiféle zsákba bújt vitézek, s ők csattogtatnak, például úgy, hogy a csizma szárára csapnak, csakhogy ez a csattanás, a hang, késve érkezik a hallgató-néző fülébe, a távolság és a hang terjedési sebességének függvényében, szóval mikor már belehullottak a zsákok a konténerbe, jóval azután jön a csatt, és ez az időeltolódás plusz fokozza a szituáció különlegességét. A Boján egyébként nem egy nagy beszédű egyén, sőt, nagyon is hallgatag, csakis ilyenkor csap zajt, úgy dolgozik, mint a gép, lehet, azért, hogy időben végezzen, s mehessen a gyerekéért az oviba.

(Jenőke, fáj)

Eszem megáll, a Rezső íróasztalánál egy méretes róka ül, fodros gallérú ingben, széles karimájú, sastollas kalapban, jobb mellső lába a klaviatúrán, lazán, előtte, a bekapcsolt monitor képernyőjén egy megnyitott szövegfájl. Utóbb jövök rá: az én Rózsa-blogom. Tényleg, mi más is lehetne: Jenőke, fáj!… A Rezső fél fenékkel az íróasztalán ül, szemben a rókával, jobb lábával előre-hátra hintáz’, nem igazán lazán, inkább mintha erőteljes rúgáshoz erősítené a lábizmát. S közben szájaráng szelíden cseverészik a kitömött állattal. Közelebb megyek, hogy én is halljam. A következőt diktálja a múmia adminisztrátorának:

„a) A Rezső sorozatosan nem csukja be a vécéajtót, amikor hugyál.

b) Mindenféle cetlikre rajzol, azokat direkt elszórja, hogy én megtaláljam. Vagyis ezt kérdezem: direkt elszórja, hogy én megtaláljam? Témája: ahogy a macskák kefélnek. Az egyik macska mintha a Jenőke lenne. Vagy lehet, hogy ő, a Rezső?…

c) Meg kell mutatnom a szatyromat meg a táskámat, amikor megyek el. – Gyanús vagy, Amilkó! – mondja, és fölhúzza az inge szárát, hogy látszódjon a tetkója. Valami hajóhorog színesben.” Máris fordulok el, mennék kifele innen, csakhogy a Rezső a leghatározottabban föltartóztat. S tovább diktál a kalaposának:

„d) A vécéket, amerre jár (ki más, mint a Rezső!), sorra dzsuvásan hagyja. Hasmenése van, mondja, nagyon sajnálja.

e) Minden emeleten szétrondít. Vagy valami szarral szarozik, ami nem is az, csak olyan?

f) Kérdezem, mért utál ennyire? Nem utál ő, á, inkább díjazza a fejem!… Értsem, hogy díjat tűzött a fejemre?…

g) Bokszoló volt. Meg birkózott is. Van az orra lyukában egy szemölcs, olyan, mintha cicakaka lógna belőle…

h) Bikacsök a recepciós szekrényben meg pornóújság. Már használta. Mutatja, hogyan. Egy ütés a nyakszirtre. Vagy a csuklóra. Amit talál, az garantáltan ripityára törik…” Abbahagyja a diktálást, a szöveg már úgyis ott van a monitoron. Rém szelíden néz rám. Most akkor, mondom/kérdem, ki leszek végezve?… Tényleg úgy néz a zavaros szemével. Holott inkább nekem lehetne fölháborodnom őrá. Milyen jogon nézett bele a titkos blogomba?! Még ha róla is van szó egyikben-másikban!… Ő tehet róla, ne ingerelt volna írásra!… Kíváncsi volnék, hol szerezte be a rókát? Biztos valamelyik kuka mellett találtak rá és hozták be neki a köztisztás szolgái. Meg kell hagyni, puccos dáma, illik hozzá! – S míg én ezeket sorolom magamban, a Rezső közben már a rókán tölti fergeteges mérgét. Mondjam, hogy szerencsémre?… Ugyanis akkora rúgást mér oldalról a kalapos rókafejre, hogy az menten leszakad a nyakról, s csak a széles karimájú kalap hull vissza a csonka testre, a fej, mint a begyújtott rakéta, legyalulja az asztalt monitorostul, klaviatúrástul, optikai egerestül. Rettenetes csörömpölés, de a látvány se utolsó: a fej nélküli rókatest a félrebillent kalappal a csupasz nyakon, sastoll nélkül… Hová lett sas-éke, ördög tudja!…

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat