Kaszás Máté

A doktorunk

 

A doktorunk már korán reggel elkezdi a melót, igaz, ez még csak amolyan bemelegítés nála, mint a sportolóknál a reggeli futás, az álom blokkolta izmok, inak megbizsergettetése, gyorsan el is tűnik az udvarból.  

Aztán úgy egy óra múlva visszaszáll, de most már keményen belefog a munkába, aprítja, vágja, csépeli a fát.

Gyerekkoromban elhittem, hogy ő a fák doktora, jó volt elgondolni, hogy létezik egy önzetlen lény, aki nem magára gondol mindjárt amint hasára süt a nap, hanem üdvözölve a vele (időben és térben) együtt élőket (beleértve jómagunkat is), vidám ébresztőt kopog: Figyelem, lények, kis- és nagylegények, itt a reggel, eljött az újabb reggel, hurrá! – közben pedig, orvoshoz illőn, meghallgatja szívük verését, társainknak, a fáknak, ráhelyezve sztetoszkóp-csőrét hámló kérgükre.

Hát de nem így van ám – csak éhes a madár; milyen kár!

Jó öt-tíz perc míg végez az udvarunkban álló néhány fával, aztán szélsebesen tovaszáll. Mikor már a füleddel kezded megszokni monoton kopogását, egyszerre: huss, nincs tovább! Csak azt veszed észre, hogy valami ami az imént még megvolt, hisz határozott  tudomásod volt róla, egyszeriben nincs már, maradt és továbbra is marad a hiány.

Ittléte puszta árnylobbanás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A doktorunk
Kaszás Máté prózájából - © 2008 - 2024 - jo-novella.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat