Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

Punktum

Ha innen egyszer hazamegyek, komám, olyan pörköltet csinálunk a pincénél, de olyat!... ‒ Így mondta, tele őszinte reménységgel.

Felesége, fiai elhagyták, a városba költöztek. Amikor a halálán volt, akkor jelentek meg előtte a kórházban sorra, s tisztes távolból nézték, hogyan torzul el az arca kínban. Ha kért valamit, mindig a komájának mondta.

Komám, egy kis sört innék...

Az utolsó morfiumadagot adták be neki. Az orvosok tájékoztatták a látogatókat, hogy a betegnek már csak órái vannak hátra.

Amikor hányt, a volt felesége tartotta a szája elé az edényt, mereven kinyújtott karral, a fejét utálkozva oldalra fordítva.

Végre megérkezett a koma az itallal. A nagybeteg feléje fordította arcát várakozón.

Megjöttél, komám?

Megjöttem.

Hoztál-e sört?

Hoztam, komám.

Akkor jó!...

Csak erre várt már; orrán, száján egyszerre kibuggyant a sűrű, fekete vér, és lassúdan csorgott alá a nyakán…

(Házát most takarítják fiai, menyei. Állítólag készen állt rá, hogy a volt feleségével újból összeköltöznek, eladják a falusi házat, és a városban kezdenek új életet. Mondják, a szobákban rettenetes volt a felfordulás, nem takarítottak itt már, tudj' isten, mióta! Most gazolják az udvart, ássák, gereblyézik a kertet veteményezéshez. A pincében jóformán van még bor, ami jól jön munka után, meg közben is, persze. A temetés egy hét múlva ‒ nem a szülőfalujában, ahol egész életét leélte ‒ a városban lesz. Mert így határoztak az örökösök, punktum.)

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat