Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

A Palika

(Amália Rózsa blogja 3.)

(olyan hangos)

Olyan hangos az őrök nevetése, hogy az már fülsiketítő számomra. Megint A nők elméleti kielégítésének tudománya címmel tart nekik előadást a Rezső. A Jenőke biztos elvonulna a raktárába vagy a 2-es garázsba, és magára csukná az ajtót, ne is hallja. Csak gondolkozok, mit tenne a Jenőke ekkor meg akkor, ha élne.

(kezdjük magunkkal)

A Jenőke volt itt az egyetlen, aki műszak végén odajárult a biztonsági őrök elé, kinyitotta nekik a táskáját, és minden rekeszt egyenként széjjelhúzott előttük. Kezdjük magunkkal, mondta nyugodtan. A Rezső persze alaposan megvizsgálta a táskát, el akarta kapni a Jenőkét, de az csak szelíden mosolygott rá.

(ikrek)

A „mobil” biztonsági őr (mert „stabil” is van, ő a kerítésen kívüli bódéban tartózkodik naphosszat) (kivéve amikor a Rezső-féle szemináriumon van) időnként megjelenik a raktárban a szódavizes csapnál, komótosan teleengedi a műanyag poharát, kutatón körbekémlel, majd nagy peckesen kisétál a raktárajtón. A Jenőke mindig előre köszönt neki. A Rezsőnek ugyancsak. Ő általában hármas kísérettel érkezett, mesélte a Jenőke, nem tudni, Rózsám, kik ők, miféle egyének, azt sem, hogy hol szedte össze őket a Rezső, tényleg semmi konkrétum róluk, csak az az egy biztos, hogy nagyon mutatós legények, ráadásul roppantul hasonlítanak is egymásra, már-már azt gondolnánk, ikrek, szépen vasalt fehér ingben, a csuklójukon, bokájukon drága, vastag aranylánc. Be-benéztek a Jenőkéhez, s a leghatározottabban felszólították, hogy az üzemanyagszekrények körül az öt méter szabad területet biztosítani és betartani szíveskedjen a Jenőke. Valamint a szekrény tetejéről lepakolni azt a sok fölösleges szart. Már bocsika, tették hozzá cinkosan összemosolyogva. Ott egy üres sörösrekesz volt, melyet a Jenőke, ha nagyon elfáradt a munkában, időnként leemelt onnan és ráült. Értettem, válaszolta a Jenőke, és katonásan összecsapta előttük a bokáját.

(furakodó)

Egyszer azon töprengett a Jenőke, emlékszem, hogy milyen lesz az új faj, amely utánunk következik a sorban. Te mit gondolsz, Rózsám, melyik élőlénycsoport veszi át az uralmat? Hát, volt itt már, azt mondják, nem is egy uralkodó (majdnem azt mondtam: furakodó) faj, aztán csak beütött nekik is a krach. Én a bolhákra, tetvekre, szúnyogokra szavazok, jelentette ki a Jenőke, falánkságban majdnem olyan jók, mint mi vagyunk… Vagy – vetettem közbe – valamilyen kerekszárnyúak következnek, lehet…

(zsakett)

Átjött az imént a titkárságról, a fő-főtitkárságról (jut eszembe, az nem is a mi cégünk, mégis alá tartozunk, miért, ki érti?), átjött ide valami Zsanett nevű, és itt riheg-röhög a Rezsővel. Szó van itt már mindenről, hajaj, csak tátom a fülem, hétvégi találka, érdes nyelv, meg amikor a Rezső bemutatja a barátját, a Kálmánkát, és az kezet fog a Zsakettal vagy Zsanettal, aki kacarászva tüstént megjegyzi: fölösleges mentegetőznie Kálmánnak, hogy: bocs, vizes a kezem, nyugodtan bevalhatja, hogy lehugyozta, hi-hi-hi, meg: ha-ha-ha!, a csajszi teszi magát piszokul, azt mondja a Rezsőnek, ez a hétvége neki nem igazán jó a randira, mert a Zsolttal, tudod, leszek, ő az első, utána viszont mindjárt te következel a rangsorban, nagy kandúrom, ha-ha, hi-hi, hi-hi-ha-ha!…, csak riheg, de olyan hangerővel, hogy a dobhártyám beszakad…

(liba)

Aztán amikor elmegy a csajszi, kifakad a Kálmánka: a Jóisten ne verje meg, de ez azért már túlzás, amit anyám csinál, azt mondja, fogyjak le, közben meg idecsomagol nekem emeletes sajtos-kolbászos-sonkás-uborkás szendvicseket, mint egy libát, töm. Hát ki a hétszentség bírja ezt!…

(60 ezer)

Úgy néz ki, hogy a Palika gyerek visszakerül a csapatba, erről személyesen tájékoztatta telefonon a volt művezetője, a Rakonczai Robi, kihangsúlyozva neki: Keddtől kell jönnöd, 15-étől, és hogy határozatlan időre vagy fölvéve, Palika, a fizetésed 60 ezer. Amikor R. műv. befejezi a telefonálást, fáradtan fölsóhajt: hogy milyen nehéz eset ez a Palika! Persze fogyatékos, de akkor is, na! Viszont nagyon jól gereblyézik. És elmondja nekem, amit én már régóta tudok is, hogy arra kell a Palikával kapcsolatban különösen figyelemmel lenni, hogy lehetőleg ne az út szélén tevékenykedjen, ne a robogó autók közelében. Mert mániája, hogy elébük veti magát, csak úgy, minden előjel nélkül, már négyszer megcsinálta, nem tudni, miért, mivel nem lehet szóra bírni, vagy csak alig-alig, ebben a dologban meg éppenséggel semennyire se, szóval rejtély, hogy belsőleg van folyamatos késztetése rá, vagy a pillanat hevülete, az idegei fölsrófolásának függvénye az ugrás-vetődés…

(kedden)

Kedden kora reggel a Palikát figyeltem, aki épp a másfél héttel ezelőtt utoljára használt bakancsának a fűzőjét kötötte meg. Olyan sáros volt a nadrágja szára, hogy megszáradva szabályosan bádogszerű hangot adott, tényleg úgy pengett, kopogott, mint a bádoglemez. Szóval a Palika szeret gereblyézni, elvan egész nap szótlanul, ő az, aki könnyen a kocsik alá veti magát, ha rájön az ötperc, tűnődtem, pedig milyen fiatal, szinte még gyerek, ha igaz a gyanúsítás, akkor még nagyon sok ugrás vár szegényre. Ekkora lehet a Jenőke fia is, jutott eszembe…

(Mikulás)

A Palika mindenkinek szaloncukrokat osztogatott ma, méghozzá a sajátját, amit a Máltai Szeretetszolgálattól kapott az Otthonban, ahol lakik. Kérdezték tőle: te vagy a Mikulás talán? A válasza: á. Akkor hát szerelmes vagy belénk, Pál? A gyerek elszégyellte magát és a falhoz vágta a szaloncukrát.

 (...)

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat