Kaszás Máté
HÁROM
1.Ma reggel berontott hozzám egy ember, olyan nagydarab, egyszer csak berobbant az ajtón, és se szó, se beszéd, szájon vágott engem, miközben én, ugye, épp az asztalomnál ültem és csendben falatozgattam, pontosabban készültem falatozni: száraz kolbász, kemény sajt és ropogós kifli együttesével készítgettem szépen a katonákat magamnak, no de, mondom/kérdem a tőlem telhető legnagyobb türelemmel, kicsoda maga, mi a neve, lenne szíves bemutatkozni legalább, megtudhatnám, mi a becses neve, lehet, mondom, magának nincsen is neve, no idefigyeljen, drága uram, szereti ön a kolbászos-sajtos kifliket, kiporciózva?!...
2.Tegnapelőtt este megdöbbenve észleltem, hogy elfogyott az utolsó szál késleltetett-lobbanású gyufám. Tanácstalanul álltam az ablaknál, nem tudtam, sajnáljam-e magam vagy haragudjak magamra, amiért nem voltam képes jobban beosztani. Mert bizony el kellett volna halasztanom az utolsó szál ellobbantását, semmi kétség. Tegnap aztán már korán reggel elindultam, hogy sürgősen vásárolok egy egész csomaggal. Bánatomra azonban hiába kerestem az egész városban. Pedig a régi, amit még a múlt hónapban vettem, szintén hazai-, azaz honi gyártmányú gyufa volt. A munkahelyemen a kollégáknál érdeklődtem, ki tudnának-e segíteni pár szállal abból a késleltetett-lobbanásúból? Sajnos olyan nekik sem volt, csak hagyományos. Köszöntem szépen, abból nem kértem. Ebédszünetben fölhívtam néhány boltot, remélve, hogy legalább információhoz jutok a keresett portékát illetően. De bizony nem lettem okosabb: a boltosok sorra eltanácsoltak, legnagyobb sajnálatukra, mondták, a késleltetett lobbanásúval már jó ideje nem szolgálhatnak. Kérdeztem, olyan nagy keletje van mostanság? Viszik, mondták, mint a műbelet. Munkából hazafelé még betértem egy nagyáruházba is, hátha maradt náluk valamennyi a raktárban, az sem baj, mondtam, ha csak fél csomaggal, én hajlandó vagyok megvásárolni tőlük teljes áron. Ám ők sem tudtak segíteni rajtam. Azt viszont elmondták, hogy az igénylést már tavasszal leadták, válasz azonban még nem érkezett rá, ígérték nekem, hogy megsürgetik a gyártó vállalatnál, addig is én keressem csak tovább, szerintük elsőként a központi boltok fognak kapni belőle. Nagy valószínűséggel, tették még hozzá.
3. Ma délben a Dóm-téri bank hitel-ügyeket intéző kisasszonya elrántotta előlem a golyóstollát, amikor is kérte, hogy írjam alá az igénylő nyilatkozatomat. Egyszerűen magához rántotta, és szabad keze mutatóujjával határozottan a madzagon lógó másik tollra mutatott/bökött, az úgynevezett ügyfél-tollra. Őszintén megvallom, kissé megszeppenve nyúltam a madzag vége után, miközben szemem sarkából félve-lopva a pisztolyos-embert figyeltem, aki szinte földig lógó karral le-föl grasszált a fényes mozaiklapokon. Gyorsan aláfirkantottam a nevem, szerencsére nem kíváncsiskodtak, hogy hová, milyen célra kívánom fordítani a kért összeget, nem valószínű, hogy elárultam volna, hogy egy egész raklap késleltetett lobbanású gyufát szándékozom vásárolni rajta, méghozzá közvetlenül a gyártó vállalattól. Szóval nem faggattak, sőt nem is szóltak hozzám, a kért összeget mindjárt kézhez kaptam, minekutána én sietve, elégedetten távoztam. Az ajtót visszacsukva azért még álmodozón fölsóhajtottam magamban: ó, ha egyszer még tejfölös-hajú, rózsás-arcú, csillogó szemű, nyíltszívű kisgyermek lehetnék - (közben a biztonsági őrtől ellesett lépéseket utánozva egyenes derékkal tovább haladtam az üvegablakok előtt) -, én bizony mindenképpen földig-lógó-karú pisztolyos-ember szeretnék lenni a nagy életben!...