Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

S.O.S.

(Amália Rózsa blogja 6.)

(s.o.s)

S. O. S., sürgős hívás magas szintről, fontos mielőbb továbbítani! Állítólag kutyaszar. De csak állítólag. Mert leginkább emberre/emberére üt/hajaz a formája. S hogy mindez hol? Hát a belváros szívében, a Főtéren, a Mindenki Fája közvetlen közelében… Meg hogy derékmagasságig. Ezt azért visszakérdezzük. Ezt végképp nem értjük, mármint Álmos művezető mondja, hogy nem érti a derékmagasságigot, és X diszpécseres legyen szíves még egyszer! De ugyanaz jön ki, ugyanaz az érthetetlenség, érteni lehetetlenség. Mert hogy hogy derékmagasságig, vagy derékmagasságban össze van rondítva. „Most akkor kutyaszar formájú vagy emberfosszerű képződmény a dolog maga, jó volna ezt pontosan behatárolni, mert Szoknya Laci és Amália kisasszony (sic!) úgy készülnek kivonulni a helyszínre a szerszámaikkal!”

(marhára)

Marhára visong az udvaron a Zöld Vakond. Az új sofőr feszt gyakorolja vele a fordulást, szegély mellett elhaladást, tolatást, a minisöprőgép egészen méregzöld már a kínzásoktól, folyamatosan, észveszejtően sípol, a fickó úgy néz ki a vezetőfülkében a rikítósárga fényvisszaverő mellényében, tényleg hajszálra olyan, mint egy óriásira nőtt imádkozó sáska.

(csodálatos)

A Jenőke mondatai járnak a fejemben, ezek mindenen, minden akadályon áthatolnak: „Csodálatos volt élni, Rózsám! Mindenképpen megérte. Még akkor is, ha, végül is, az egészből semmi nem marad. Csodálatos!…”

(…)

Ha te mondod, Jenőke!…

(a kertész Réka menne befelé)

A kertész Réka menne befelé az irodába, a főnökség elé, de előbb megkérdezi tőlem: nem vagyok csokis? Ugyanis notórius csokizó a Réka. Azaz hogy: csupán csak csokizik, mondja. Vagyis, ahogy skandálni szokta: ő csak-csak csokizik, sajna, annak ellenére, hogy súlyilag le van tiltva róla. Kérdik tőle kollegái: ki által, Réka? – Hát az uram által, ki által!… És most nekem újságolja, míg én az asztala fölött hajlongok a rongyommal, hogy képzeljem, ma faültetés volt a D 2-es Parkban, a kiscsoportos ovisok jöttek a cuki kis vödreikkel sorban, meg az óvónénik, és, képzeljem csak, végigöntözték mindegyik elültetett csemetefát, legvégül pedig, "képzelje Amáliám, azt mondta nekik a vezető óvónéni: gyertek csak ide! És már futottak is hozzá a csöppségek mind, ő ott állt a villanyoszlopnál, és akkor, képzelje, azt mondja a csemetéinek, ezt is öntözzük meg, jó?! És megöntözték a villanyoszlopot mind… Hát én ilyet, Amáliám, még nem láttam! – csapja össze a tenyerét. – Kifejezetten az óvónéni felhívására körbeöntözték a villanyoszlopot… – Látszik, hogy nagyon ki van akadva. Na, biztos, hogy nem vagyok csokis?!" – kérdi újra.

(közben)

Közben a Pokoli Csabi, aki nemrég jött meg a söprőgépével, csupa egy élő olaj a keze, máris a netet bújja, a neten a Bama újabb képeire kíváncsi, konkrétan azokra, mondja, amelyeket a hírportál a Balogh Imi kollegáról tett közzé minap, amikor is a Balogh kollega egy magánszemély udvarában vágta ki a Mindenki Karácsonyfáját. Állítólag cikis volt a dolog nagyon. Majdnem olyasvalami történt, mint tavaly, szintén a Mindenki Karácsonyfájának kivágásakor, szintén a Balogh kollegával, plusz a Jovánkával, aki neki a munkában tudvalevőleg a jobb keze. Hogy beakadt az övtáskája a Balogh Imi kollegának. És hát már tavaly is beakadt nekik, akkor mind a kettőjüknek, a Baloghnak is meg a Jovánkának is, aztán lógtak fejjel lefelé a kosarasgép kosarából, kezükben a kerregő-berregő, szikrákat szóró láncfűrésszel, olyanok voltak, mint két hatalmas, lekonyuló csillagszóró… Most, vagyis tegnap, dettó ugyanaz ismétlődött meg az újabb fakivágáskor, a Csaba erre lenne, ahogy mondja, rohadtul kíváncsi, hogy vajon fönn vannak-e már a neten a fotóik. "No de mi a szarnak nem lehet behozni?!"… – háborog.

(jónapot)

Nemrég még a Traktoros Viktor traktorját szerelte a Csabi, vagyis csak odament a traktorhoz, ahol, ahogy mondja, a Viktor szerencsétlenkedett órák óta, mivelhogy a balfácán fordítva tette vissza az üzemanyagszűrőt a karbicsekbe, és a motor naná hogy nem indult be, az istennek se. Fél délelőtt noszogatta, bütykölte a Viktor a masinát, de hiába, nem jött rá a hibára. Akkor jött ő, a Csabi, szentségelt, szórta a szitkot, ahogy szokta, tényleg olyan a szája néha, hogy a hétfejű sárkány se okád irtóztatóbb tüzet. Ha belenézel a szemébe, meggyújt a mérge. Főleg hogy több dioptriás a szemüvege. Jött. Látott. Beindította a traktort. Oszt csak annyit mondott a Viktornak: jónapot!

(hulla)

Egy hulla van a játszótéren. Oda lett átvetve, fölvetve, a kis nyeregtetős házikó legtetejébe, hasmánt, úgy, hogy a lába és az ülepe a tető egyik, míg a törzse, feje, keze a másik oldalon lóg le. De még a ruházata színével is annyira beleolvad a környezetébe, hogy igazából észre se venni a képen, a fényképen, amit a Gáspár műv. adott oda a veszélyeshulladék-gyűjtőknek, név szerint Galván Zoltán brigádvezérnek, hogy sürgősen szedjenek össze az ominózus helyen mindent, amit nem odavalónak tartanak, szedjék össze, még mielőtt a közeli óvodából a lurkók megjelennének ott játszani. Zoli bá’ meglehetősen indulatosan mutatja Kelemennek, az öreg udvarosunknak, hogy nézze csak (nem a hullát, utóbb kiderül, ő azt észre sem vette, arra majd éppen Kelemen hívja fel a figyelmét), nézze, mi minden lószart kell nekik naponta elhordaniuk az autóval a város (Jenőke elhíresült megnevezése szerint: Fekália) tereiről, utcáiról, parkjaiból, és nem csupán a kukák szemetét, az nekik smafu, hanem, íme, láthatja Kelemen, ezek mindenféle ringy-rongy díványt, szekrényt, mosogató übrikeket szórnak szét. Pont ekkor kérdi a képet kézbe vevő Kelemen, hogy: "na és az meg ott, mi az ott?" Zoli bá’ rámered a képre: "melyik?", kérdezi. "Vagyis, helyesbíti magát Kelemen, nem mi, hanem ki?" "Hol?… Hol?! – teszi föl az olvasószemüvegét Zoli bá’, mert még mindig nem látja, amit Kelemen állítólag lát. – Hol a tökömbe mondja maga?!", háborog Zoli bá’. "Ott, ott!" – mutat a képre Kelemen. "De hát hol a jóistenbe?" – kérdi Zoli bá’, szinte már könyörögve. "Ajánlanám Galván úrnak, nézzen fölfelé is, ne csak lefelé a képen" – így Kelemen. Márpedig ő akkor sem lát semmi szokatlant a fényképen, mondja, vagyis inkább panaszolja. De aztán, azután, a következő pillanatban mégiscsak meglátja. "A kurv’ anyját, tényleg ott van!" – jön ki belőle a rácsodálkozás kapcsán őszintén, egyszuszra. "Mi van ott, hol van ott?" – száll be újabb képvizsgálónak Zoli bá’ kollegája, a sofőr Tomi, meglehetősen kíváncsian. "Nem látod, ott, ni, az anyja szentségit!" – örvendezik immár Zoli bá’. Akkor Kelemen csendesen megjegyzi, hogy csak vigyázzanak, ha oda mennek, vagy menjenek egyből rendőrrel, legjobb is lesz. – Milyen igaz! – mondja Zoli bá’, és hirtelen felismeréssel a kollegájához fordul. – Te, ez lehetett az a csöves, tudod, a szakállas, a félszemű, ehun ni, az ágya, párnája, a bútora, teneked nem ismerős? Ezt kivégezték, tutira… – El kell szállítsák, mondja határozottan Kelemen. – Még hogy nekünk!?… – Szerintem veszélyes anyag. És mint ilyen, tudtommal a maguk asztala… Ekkor válik Zoli bá’-nak és Tominak is gyanússá az egész. Ezzel a veszélyes anyaggal, meg a maguk asztala kijelentéssel véletlenül vagy szándékosan elszólta magát Kelemen. – Ne tagadja, Kelemen úr, maga tud valamit, valami van a füle mögött, ne tagadja! – Én?! Hogy nekem?! Ugyan, dehogy!… – Nanana!… Aztán csak-csak elmondja Kelemen, hogy a művezetőjüktől tudja, hogy ő, vagyis a művezető meg egy másik művezető járt ott azon a helyszínen, és az a másik művezető egyszer csak földobta magát a kis ház tetejére, mint egy zsákot, a másik meg, pont a Galván bá’ és a Tomi művezetője, lekapta a fényképezőjével – hát ennyi csak. – A jó édesanyjukat! – Így Zoli bá’, hevesen. – Na majd adok én nekik hullahoppot, csak várjanak!…

(ok)

Zoli bá’ és Tomi tanfolyamra is együtt járnak, hetente háromszori elméletire és szombatonként gyakorlatira a Zipernowskyba. Szülői értekezlet is lesz, Zoli bá? – érdeklődik az őszülő öregtől heccelőn Pokoli Csaba. Há’ hogyne – feleli Zoli bá’ nyugodtan. Már volt is. De sajna anyám és apám nem tudtak eljönni, elhalálozásuk okán.

(ekkor)

Ekkor nézett rám megvetően a Rezső, és: „Csöcsszag van!” – jelentette ki a fiúk előtt utálkozva.

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat