Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

A Szabó

(részlet a Fekáliában, sej c. prózából)

Gyerünk! Nem érünk rá! Megy az idő! Mit képzeltek! Minek néztek ti engem! Mi vagyok én! Gyerünk! Vár a munka! Nincs idő! Én megmondtam! Egy-kettő… – És ez a Szabó még azt is mondja, de már a gereblyés munkatársaitól elfordulva, kizárólag Weisznek, a telephely fiatal diszpécserének szánva mondandóját, ugyanakkor továbbra is a tüskésszemöldökű művezető arroganciáját utánozva, a legkomolyabban tehát, pontosabban kérdezi Weisztől: Aztán mikor lesz a katonai bemutató, Weiszi hejcegem? Tudja, a Plázánál. A hatóság már körbezárta a területet bazi erős nyloncsíkokkal, ami nagyon helyes, elvégre itt van már két harckocsi meg egy rakéta, szóval a NATO, hála isten, megérkezett, nagyszerű, nagyszerű, kíváncsian várjuk a további fejleményeket…

Aztán ahogy indul át a raktársorra, a Bélához, a szokásos reggeli csevejre, már messziről rákezdi, évődve:

Arra, hogy, Bélám, az állatvilágból jöttünk, és hogy még ott is vagyunk, mi sem utal meggyőzőbben, kérlek, mint a merev hímvesszőnk szögállása. Csak hogy tudd. Ami egyébként a négylábon járásunk legfőbb bizonyítéka.

Amint fejére helyezi felcsapott rostélyú sárga sisakját, máris a szélesebb gyülekezet felé fordul.

Egyébként ha nem tudná valaki, gyerekek, a nemiség pontosan négyszázmillió éve alakult ki, ezt állítják nagy tudású tudósok, elsőként a halaknál, megtalálták az első Anyát – anyám! –, éspedig abból a szükségből – figyusztok? –, hogy mivel sorra kimerészkedtek a lények a szárazföldre, s azt mielőbb birtokba kellett vegyék, gyors reprodukció vált szükségessé (kinek?! kinek?!… ne hülyéskedj, Vendel!… a létnek! az életnek, marha!), és mert ez (a nemiség, a szex) amúgy is már bejött, méghozzá roppant eredményesen (ugye-ugye, Vendelke?!…), hát nosza! De: vajon nem volt-e ez már sokkal előbb bekódolva, mondjuk az első egysejtűbe, vagy mondjuk még előbb, magába az anyagba, elemi szinten, hiszen a vonzás-taszítás már ott is ott van, az a bizonyos JÁTÉK, az a kis huncut döccenés, a játékra való készség… Szerintetek, fiúk-lányok, hol kezdődik az élő, és mi az, amire garantáltan rámondhatjuk: holt?…

Álmos, borostás arcok, fogatlan szájak, száraz, cserepes tenyerek, ferdén álló munkaruhák, félretaposott kopott-koszos bakancsok, rikítósárga fényvisszaverős munkamellények, csálén álló, fülaljáig lehúzott kötött sapkák – egyfelől.

Másfelől – a Nagy Kivetítőn, a falon – a bíborosok sorfala, a kis lila tökhéjak az ápolt kobakokon, a fehér pápa fehérben vagy krémben elhalad a sorfal előtt, kezét nyújtva a csókra hajlóknak. Ám van, aki nem érinti ajkával a pecsétgyűrűt a Szentatya ujján. Derogál neki a csók? Nem nyálaskodó? Más nyálával nem közösködő? Óvatoskodó? A demonstratív felállás a fajtalankodó püspökök, egyházfők ellenében, azoktól élesen elkülönülőn lőn – közli a csokornyakkendős hírolvasó.

A további hírek, röviden:

Kabul bevásárlóközpontjában robbantásos merényletet hajtottak végre, 11 halott, 33 sebesült. A rendőrség eljárást indít tűzveszélyeztetésért az idős férfi ellen, akinek felrobbant a háza; öngyilkos akart lenni, de csak súlyosan megsérült. Elítélték a képviselőnő fiát, aki különös kegyetlenséggel megölte anyját; nem tudni, mit követett el az anya. Az irtózatos tragédia – az egész lengyel vezérkar odalett – nem hagyott nyomot sehol másutt, csakis az emberi tudatban; minden mást hidegen hagy: nő a fű, illatozik az orgona…

Egyébként – Szabó a cigarettásdobozából lazán kipöcköl egy szál cigit magának, meggyújtja, majd, akárha láthatatlan emlőt szopna, ajkával az ég felé csücsörítve kipöffent egy füstkarikát a magasba. – Egyébként, Bélám, az, hogy a Világ örök és semmi sem tűnik el belőle soha, vagyis tehát kisebb-nagyobb módosulásokkal újra és újra, azaz örökké vagyunk, ez, kérlek barátom, minimum borzalom…

Csücsörít. Pöffent.

Hiszen, ugye, olyan, hogy SEMMI, olyan nincsen is. Az egyetlen, ami biztos nem lehet. ITT semmiképpen, de szerintem másutt sem…

Slukk. Csücsörítés. Pöffentés.

Vagy netán tán nem örök a Világ? Egyszer atomjaira, annál is tovább szakad?…

Kezével örvényt kavar a füstfelhőbe.

Kérdés, hogy eltűnhetünk-e belőle?… S ugyan vajon hova?…

A cigarettát a földre dobja, a parazsat a bakancsával hamuvá tapossa.

Elmenőben szinte dalolja:

Ha az élet, mint egyik állapota a létezőnek, elhibázott, elbaszott, lesz-e másik állapot?

Karját magasra tartja.

S ott vajon teljes nyugalom vár bennünket?…

Fejét jobbra-balra ingatja.

Nem kell, Bélám, hogy felelj!….

*

Ahol a fekete Micó macska szokott ki-be közlekedni naponta, a szakadt drótkerítés alatt, ott bújik át az udvarba a kiizzadt tag.

Hogy ki itt a portás vagy udvaros, vagy a rosseb tudja, mert neki azt mondták, itt túl a vizesek, a szennyvizesek, hogy innen jött az a szürke autó, amelyből kameráztak, őt és a Kis Húsom barátnőjét kamerázták le, pont mikor épp szerkesztettek kicsit itt túl a bokrokban, s amikor végeztek (ő végzett!), kereste a márkás bicaját (200 ezer!), és nem találta, szóval ki a lófasz volt az a kamerás pacák egy szürke autóban? – kérdezi a kiizzadt tag.

Mire a Szabó kapásból azt a választ adja, hogy itt náluk nincs és nem is volt szürke autó, itt minden autó hófehér, láthatja az ipse, ha pedig a bicaját ellopták, mialatt szerkesztett, ahogy mondja, föltétlen hívja ki a rendőrséget. – Még csak az kőne!…

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat