Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

Ördögköröm

Reggel berepültek a varjak a két háztömb közti térségbe, az úgynevezett Nagy  Udvarba, ahol 16 nyírfa, és még 7 másik széles lombja szűkíti a légteret, és tettek pár kurta kört, árnyékaikat hol a játszótér homokozójára, hol a házfalakra vetve. Talán  tízen lehettek, el-elhúztak a fák ágai alatt és között, miközben érces hangon szólongatták egymást  vagy mást: kár! kár!... – egyáltalán nem összevissza, inkább nagyon is megfontoltan, céltudatosan,  és főleg: halál nyugodtan. Igen, tettek pár kurta kört a légterünkben, megmutatták hajlékonyságukat, izmosságukat, miközben az itt fészkelő tollasok: verebek, rigók, cinegék eszüket vesztve csipogtak, csiviteltek, el akarván riasztani az ormótlan  betolakodókat; röhej. Szóval jól ráijesztettek ezek a behemót feketeségek – fekete seregbéliek – az itt lakókra. Még mi, a fajfejlődés csúcsragadozói – tetszik, nem tetszik –, mi is totál berezeltünk,  jóllehet senkit, az égvilágon senkit  nem bántottak a fekete szárnyasok – legalábbis egyelőre… Mert meglehet, figyelmeztetésnek szánták  nyurga köreiket, amolyan elgondolkoztató bemutatkozásnak: Hello, kukucs, itt, meg itt, meg még itt is – vagyunk! Huhh! Huhú! Nem kell félni. Nem bánt a néni. Kánya néni. Kánya bácsi. Hiszen csak tornászunk, tornászgatunk a légben, csupán csak megmozgatjuk elgémberedett tagjainkat, icipicit nagyra nőtt szárnyainkat. Egyelőre…

És tényleg, amint jöttek, ugyanoly hirtelen tova is szálltak. Elillantak, mint a kámfor.

Ám azt a riadalmat, azt a rémületet, amit e röpke idő alatt elhintettek –  ne tudd meg! A levegőben még órákig érződött utánuk jelenlétük emléke, ott izzott, bűzlött, mint valami odakozmált ördögköröm…

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat