Kaszás Máté prózájából

Kaszás Máté

Raport

Hogy: ne „nyúkájjon” más táskájába!

Nem „nyúkál”. Soha nem szokott.

Mondták, látták.

Ki mondta? Ez nem igaz.

Más táskája közelébe ne menjen!

Nem is ment.  – És előhúzza ütött-kopott dohányszelencéjét, mutatja benne a csikkeket, ezt szedi össze mindig, a csikkeket, jó háromnegyedig a szelence, és egy darabka kenyeret hozott, ennyi az étele ma. Vékony, sovány nő, valaha szép volt, most ócska szakadt nadrágban van, bokáig sem ér neki, fekete, piszkos ruha. A művezető szigorú: Ha még egy ilyen eset lesz, ki lesz rúgva!  Még egy ilyen, és repül! A nő hallgat, némán távozik. – Volt/van anyja? Volt/van családja? Volt/van férje, gyereke, otthona?… Nincs neki. Már semmije sincs. „Akinek nincs semmije, az annyit is ér.” Hallotta.  És neki tényleg nincs. Kizárt, hogy bármije is legyen. Pedig valamikor biztos minden megvolt, ha egyszer ő van… Van, hiszen itt van… Kellett legyen tavasz, nyár, futás, kacagás – és sírás is, persze, abból volt/lett bőven számára... De mi történt, hol rontotta el? Annyira, hogy már nem is hozható helyre. Talán soha.

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat